DirtyFriends

Lássuk kik azok az elveszett kincsek, akikről még nem esett említés! A lista (személyenként) nem lesz túl hosszú, ugyanis egy évnél tovább egyikőjük sem volt az osztállyal. Azonban hiba lett volna említés nélkül hagyni őket, mert abban az egy évükben ők is részesei voltak az osztályközösségnek és talán teljesen máshogy alakultak volna a dolgok, ha ők nincsenek.

Kezdjük talán Dórival. Színötös átlaggal került az osztályba, de hamar kimutatta a foga fehérjét. Az egy dolog, hogy buta volt, mint a föld, de még rá is játszott! Erőltetett nevetései és sikítozásai rendszeressé váltak. Bármin képes volt hahotázni, miközben megpróbált úgy viselkedni és beszélni, mint egy dáma. Szerette, ha foglalkoztak vele: akkor érezte igazán jól magát, mikor a tangáját-, literesét húzkodták, vagy jól megdolgozták a többiek. Természetesen Oscar-díj gyanús alakításokkal színlelte ilyenkor az ellenállást, de mindenki tudta, hogy a fülkínzó „hagggyááááááááááááá” és „te hülyeeeeeeeeeeeeeeeeee” mögött valójában egy „TAPEROLJATOK ÖSSZE LÉGYSZIVES” lakozik.
Egy időben nagyon büszke volt, hogy azon kevés lányok csoportjába tartozik, akiknek van pasijuk. Az mellékes, hogy a pasijával egy hónapban maximum egyszer találkozott, de akkor az osztály szeme láttára smároltak hosszú percekig, hogy mindenki lássa: ennek a lánynak bejött az élet. Persze hamar ki lett kosarazva és akkor jöhetett a melankólia, mintha egy 3 éves, komoly kapcsolata ért volna véget. Mire a Dávidnak küldözgetett magáról képeket, már bizonyára túltette magát ezen a sokkon. És ha már képek: az egyik miatt szegény Gábor került bajba, ugyanis azt hitték, hogy neki küldték az egyik képet. Amin amúgy félmeztelen volt. 14 évesen.
Végül egy másik iskolába távozott, mivel máskülönben bukott volna a drága osztályfőnök unszimpátiája miatt. Nagy űrt nem hagyott maga után.

S***ó Adri is tagja volt annak a női Bermuda-háromszögnek, aminek a másik két tagja Barbi és Dóri voltak. Ők hárman ha összekerültek, akkor a logika szent angyalai kipusztultak a környezetükből. Egymás alá adogatták a lovat, és úgy tűnt, nincs az a szellemi mélység, amit ők hárman ne érhetnének el. Ennek a társaságnak a tagja volt egyébként Enikő is, aki bár képességei alapján egyáltalán nem illett ide, de úgy gondolta, hogy ezzel a bandával belenyúlt a tutiba, a hírnévbe. Később azonban, mikor megpróbált „kilépni”, rosszul csattantak el a dolgok számára. De térjünk vissza Adri 2-re (hiszen van egy másik Adri, aki úgy tűnik, hogy már végig az osztállyal marad!:) ), aki a három lány közül még a legnormálisabb volt. Talán azért, mert a padtársa személyében (Peti) kapott egy kis betekintést az értelem világába, de az is lehet, hogy alapjáraton is több volt benne, mint szimplán elkurvítani magát. Azért a dicséretek mellett muszáj megemlíteni azon értelmes pillanatait, amikor a szájával egy nem túl szép „O” alakot formázott és benyögött egy „miva’”-nt. Amellett pedig, hogy nem fogta fel egykönnyen a dolgokat, még méretes üleppel is megáldotta a jósá(r)gos Ég. Ez a mai napig meghatározza, hogy hogyan emlékezünk vissza rá. Egy valakit viszont nem zavart a segge : mégpedig Marcellt. Kétségtelenül szép párt alkottak, de sajnos nem alakultak túl jól a dolgok, így nem bimbódzhatott ki a szerelmük igazán. Ki tudja… talán így volt ez jó mindkettejük számára.Hozzá fűződik egyébként a híres "Van egy szó..." kezdetű idézete, ami a mai napig sláger. Az ilyen és ehhez hasonló bölcsességeket még maga a Tanárnő is megirigyelhette volna. Az első év végén azonban Adri 2 megbukott, de csak osztályt váltott, így ő maradt (a fizikai távolságot tekintve) legközelebb hozzánk az elveszett kincsek közül.

Marina is csak az első évben gazdagította az osztályközösséget markáns stílusával. Egy ízig-vérig ukrán leányról van szó, aki látszólag rendszeresen birkózott és vastömegeket reggelizett. Valószínűleg az osztály nagy részét el tudta volna náspángolni, ami nem is volt egy olyan valótlan veszély, ugyanis a mérhetetlen temperamentuma és agressziója arra engedett következtetni, hogy nem értesült még arról, hogy véget ért volna a háború. Általában azokon kacagott a legnagyobbakat, amiken mások csak ámultak, viszont a kommersz viccek a legkevésbé sem hatottak rá. Egy teljesen más világ volt, de neki biztosan épp olyan furák voltunk, mint ő nekünk.

Stella menet közben érkezett az osztályhoz. Egy igazi nemtörődöm hippi\emo\punk keverék volt, aki igen hamar Adri (igen, ez már az IGAZI Adri!) nemezise lett. Ennek az egyik oka talán a „két dudás egy csárdában” eset miatt volt. Stella elég érthetően mindenki tudtára adta, hogy ő kurvára leszar mindent, és ha valamit akar, akkor az úgy lesz. Talán ha nem akarta volna ezt a tanárokra is ráerőltetni, akkor valamivel tovább húzta volna az osztályközösségben. Felszerelése rendszerint nem volt, és hiába játszotta el minden órán a nagyhalált, a meglepettet, a tanárok kezdték megunni. Ezen kívül a magyar tanárnővel is rendszeres vitái voltak, ugyanis a tanárnő kijelentette, hogy a Stellát azt úgy kell ejteni, hogy [Stella], nem pedig úgy, ahogy a lány szeretné: [Sztella]. A lány valamiért mégis azt hitte, hogy ő, aki általános harmadikban látott utoljára magyar könyvet, jobban tudja ezt, mint a tanár. Nem volt buta lány, de pechére, pont a böszmeségei mellett állt ki, mint egy kölykeit védelmező anyatigris, ami később odavezetett, hogy már azt is leszarták, ha jogosan volt felháborodva. Közvetlenségével épp annyi ellenséget szerzett, mint barátot, tehát végeredményképp sikerült beilleszkednie a közösségbe, nem úgy mint pl. Johnnynak, Bencének, vagy később Erikának. A másik terület, amin Adri és Stella szemben találták egymást, az Gábor volt, ugyanis a jövevény leütötte Adri kezéről a fiút, ezzel kikiáltva a legtovább tartó csajháborút az osztályban. Az erőltetett mosolyok és az utánuk történő levéllopások rendszeressé váltak. Bár Adri a személyes harcában nem tudott Stella fölé kerekedni, az megtette neki azt a szívességet, hogy amellett, hogy nem hozott felszerelést, még az iskolanapokat is ellógta néha-néha. Ezzel Damoklész kardja már a feje felett csüngött és csakis egy ember tudta volna még hajszálként tartani a pengét: az osztályfőnök. Ditta azonban – annak ellenére, hogy olyan jó tanácsokkal látta el a leányzót, mint pl. hogy ne üljön a lábára, mert elüszkösödik, KÖSZÖNJÜK SZÉPEN TANÁRNŐ! – nem szívlelte különösebben. Senki sem tudja igazán, hogy a lány mellett, vagy ellen szólalt fel a döntő pillanatban. A pletykák szerint előbbi, a nő bevallása szerint utóbbi történt. Stella barátai számára bűnbaknak jó volt tehát a tanárnő, de még ha mindent megtett volna a lány itt tartásáért, akkor sem húzta volna tovább pár hónapnál. A lány ugyanis nem akart változtatni az életvitelén, így mikor eljött a nap, hogy kirúgják, könnyek közt tört ki, szabadkozott és hirtelen több barátja lett, mint ahány valójában volt. Az osztály 90%-a odasereglett köré és vigasztalta, mintha valóban mindegyiküket annyira megrázta volna ez a dolog. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor sajnáltam szegénykét, és nem azért, mert kirúgták, hanem, mert hirtelen mindenki úgy tett – tisztelet a kivételnek -, mintha végig mellette állt volna mindenben, mintha érdekelné őket, hogy holnap holtan talál e rá a reggel, vagy sem.

Anett Stella után érkezett és jól is ismerték egymást, ennek ellenére ő ellenségek szerzése nélkül is képes volt beilleszkedni, köszönhetően a lüke személyiségének, ami az osztályunkban csakis jó ajánlólevél lehetett. Amennyire utálták az Adriék a Stellát, épp olyan jóban lettek az Anettel. A tanulást azért ő sem vitte túlzásba: magyar órán például az egyetlen dolog, ami nála volt egy Hello Kitty-s plüss, amit jól megdögönyözve azt remélte, hogy szerencsét hoz neki és ezáltal nem felel. Magánéletéről pedig olyan sztorik is terjengtek, hogy a barátja annyira rossz volt az ágyban, hogy a lány kénytelen volt rágyújtani aktus közben.
Részt vett az osztály Zalaegerszegi kirándulásán és úgy tűnt, hogy ki is tart érettségiig velünk, mert bár, mint mondtam, nem volt egy él tanuló, de Stellával ellentétben ő legalább bejárt, ami a ketteshez azért már elegendő. Sajnos nem így lett, nehéz szívvel bár, de másik iskolát választott. A sors iróniája, hogy azt, aki nem kellett volna ide, csak hosszú kínlódás útján lehetett eltávolítani, míg azt, aki probléma nélkül beilleszkedett, más felé terelte az élet. Hát hogy van ez?

És, hogy van az a mondat, hogy „hát hogy van ez?” svédül? Csak mert pár napig egy svéd osztálytársunk is volt, de úgy döntött, hogy inkább abba a csoportba megy, ahol ott a másik két svéd tanuló is. Lelke rajta.

Ezzel pedig (remélhetőleg) le is zárult az Elveszett Kincsek fejezet, remélem mindenkit sikerült alaposan bemutatnom! Összességében örülhetünk, hogy más osztálytárs (nem, az Erika nem számít annak, mielőtt még valaki megzavarodna) nevét nem kellett felvésnem erre a listára. Azok közül pedig, akik sajnos\szerencsére felkerültek, bizonyára mindenki mást-mást hiányol igazán (már ha hiányol egyáltalán bárkit is), de ezen már úgysem tudunk változtatni. Álljon hát eme sorozat emlékül Manának, Zubinak, Johnnynak, Biusnak, Dórinak, Adri 2-nek, Stellának, Anettnek és a faszomsetudjamianeve svéd csajnak, azaz az ELVESZETT KINCSEINKNEK!!!!

Remélhetőleg valahol máshol már teljes fényükben ragyognak! :)