Dirtyék számára elérkezett az utolsó közös osztálykirándulás napja. Tudták, nem akármi dolog ez: az egyik utolsó alkalom. amikor együtt lehet az egész osztály, a sok barát, a tanárnő és az Erika. Ezeket persze mindenki – így Dirtyék is – leszarta, hiszen előttük csak A nemesi cél lebegett: bebaszni, mint a kurvaélet.   

A helyszín Kaposvár, ahol semmi érdekes sincs, de legalább sok a cigány. Több szót ez nem is érdemel. A borús reggelen való indulás előtt a Diának ezt mondta a pasija: „Keveset ne igyál.” . Ezt jegyezzük meg jól. 

Dirtyék - a kirándulások történetében először - sikeresen lecsaptak a busz végében lévő öt ülésre.  Tudták, hogy ezek után ez már csak egy igazán jó kirándulás lehet. Igaz, a kísérőtanárukat, Gicát, még nem igazán ismerték, de nem tűnt valószínűnek, hogy sok gondjuk lesz vele. A sofőr persze ismét egy részeg állat volt. Nem tudni, hogy a buszsofőri állásra jelentkezőknél részesítik-e előnyben az ittas háttérrel rendelkező jelentkezőket, vagy a több évnyi buszozás kényszeríti az emberre az alkoholt. Az is elképzelhető, hogy szándékosan a 13. b osztálykirándulásaira küldenek ilyen alakokat. Lényegtelen, az osztály már meg sem lepődött ezen. A buszon azonban egy harmadik felnőtt is utazott. Egy nőstény, egy egykori ragadozó, aki a maga idejében „ánuszkirálynőként” híresült el. Igen, ő az, a fáradhatatlan, az elnyűhetetlen, az egyetlen… az Edit. Azt hiszem, ő már nem szorul különösebb bemutatásra. :)

Az első megálló egy bizonyos Afrika-múzeum volt. A név annyit takart, hogy meghallgathatták egy roppant rokonszenves idős asszony roppant élvezetes beszámolóját egy roppantul ismert ember életéről, aki sokat volt Afrikában. A fiúk sokat nem is időztek itt és inkább kinéztek az állatokhoz, hátha ott találnak egy kis Afrikát. Volt ott egy bagoly, aki már vagy ezerhatszáz éves lehetett és a gazdája elhozta a végtelen Afrikából csak azért, hogy bebassza egy kis ketrecbe, ahol a szerencsétlen madár élete végéig bámulhatja a gyilkos szemeivel az arra látogatókat. Aztán voltak még őzek, akik kis kényes kurvák voltak, ludak, akikkel Áron megtalálta a közös nevezőt/hangot és tevék, akiknek vagy eldeformált púpjaik voltak, vagy csárén állt a szájuk. Kovács szerencséjére voltak kafferbivalyok és kis mini kocák (ők édik voltak!) is, villanypásztorral elkerítve. Hogy miért a szerencséjére? Nos, véletlenül megfogta a villanypásztort egy kis ideig és nem rázta meg, ezért mikor hallotta, hogy arról megy a közelben a vita, hogy van e benne áram, vagy sem, ő bátran megfogta, hogy mindenki számára bebizonyítsa, hogy nincs. A következő pillanatban óriási csattanás, Kovács pedig ugrott egyet. Szarrá rázta a villanypásztor, de legalább pontot tett a vita végére. Itt azonban még nem ért véget ez a kalandos (értsd: kibaszottúl unalmas) utazás. Az egykori „ánuszkirálynő” ismét megcsillantotta képességeit és egy zebra bébipöcséből seperc alatt méteres dákót varázsolt. Vajon mi járhatott a fejében? Az, hogy legalább még van, akinek feláll rá, vagy az, hogy sajnos már csak az állatoknak? Ki tudja, a gyönyörű mosolyából talán arra lehet következtetni, hogy az előbbi. Ezután Áron, Dani és Peti kiszabadították egy kecske beszorult fejét a fogságból, mivel az ott dolgozókat kurvára nem érdekelte, hogy az egyik állatuk épp agonizál. Igaz, a kecske kissé mazochista volt, mert amint kiszabadult a feje rögtön vissza is akarta dugni, de írjuk ezt az oxigénhiány számlájára! :) Mielőtt folytatták volna a buszozást, kicsit még lepihentek a múzeum udvarán. Ekkor történt, hogy Gabi és Kovács felültek egy-egy hintára. Végzetes döntés volt. A gondnokasszony, aki legalább annyira kedves volt, mint a múzeum elején előadást tartó vén szipirtyó,  megszidta Kovácsot ,amiért felült a hintára. Gábort mintha észre sem vette volna. Kifelé menet még kisebb szóváltásba keveredtek, a gondnok picsa pofonnal fenyegetődzött, de a fiút ez nem hatotta meg és csak tovább pimaszkodott. Mik vannak! Egy újabb hely ahol a 13.b-t többé már nem látják szívesen.

A következő megálló Keszthely és az ő kibaszott kastélya volt. Szerintem, ha fellapozzátok az értelmező szótárt az unalom szónál, akkor a Keszthelyi kastély lesz a definíció helyén. Egy régi, kopott, üszkös, mocskos, ocsmány épület, a maga nyamvadt szökőkútjaival, amik alig spricceltek egy méternyit. Annyira geci unalmas volt az a hely, hogy az osztály 1-1 tagja spontán elaludt a kastély területén. Az első vita is itt történt, mikor Kovács és Erika (az ideggyenge kurva) kisebb szópárbajba keveredtek. Sok vizet nem zavart ez a kis összetűzés, de már ekkor csúnya dolgokat vetített előre. Csúnyábbakat, mint az Erika böszme feje. Kisebb kerülők után az osztály megpihent egy vízpart mellett. Ez említésre sem lenne méltó, ha Erika itt nem pörölt volna egy sort a Marcellal is, amiért arra buzdította a többieket, hogy a dagadt „lányt” lökjék a tóba.  Végül visszatértek az unalom kastélyán át a buszhoz.

A busz végében tespedő fiúk nem bírtak magukkal és kora délelőtt, a buszon, nekiláttak az italozásnak. Az előétel egy Soproni-, a desszert pedig egy kis whisky volt. Dirtyék természetesen már ettől istenesen bebasztak, ezért ordibálni és énekelni kezdtek. A tanárnő néha hátrajött, hogy az aktuális bölcsességeit megossza az emberekkel, de 5 év után már az ital sem tette sokkal elviselhetőbbé, így általában elég hamar vissza lett ordibálva az első ülésekhez. Poor thing.  Egy útba eső falu kocsmájában folytatták az italozást, ahol Marcell meghívta a többi dirtyt egy fröccsre. Körülbelül 70 forint lehetett, de nem véletlenül. Azt hiszem, ha a Keszthelyi kastély fröccs lenne, akkor annak volna ilyen íze. Lényeg a lényeg, a whisky, a sör és a kétes eredetű fröccs kombinációja kissé megviselte a fiúkat. De nem csak fejben, hanem húgyhólyag ügyileg is. Könyörögtek, hogy álljanak meg végre, de Miki (ez volt a sofőr neve) – aki ekkorra már az igen divatos napszemüvegében feszített – valamilyen oknál fogva össze-vissza tolatott. Az osztály nem tudta ezt mire vélni, de nem is érdekelte őket, mert végre valahára elérkezett a következő megálló. A Krisnavölgy…

A fiúk, amint leszálltak, körbehugyozták a szép kékre festett falakat. Csak később tudták meg, hogy ez már a krisnások birtokához tartozik és egy felbőszült krisnás végignézte ezt a galád tettet. A fiúkat ez annyira nem hatotta meg, hisz mind tudjuk, hogy ha egyszer kell, akkor kell, nincs mese. Miután a cigizők előbújtak a kocsik mögül, az osztály egybegyűlt a csúnya krisnás bácsi körül. Szerencsére a kopasz, szemüveges, lófarkas úriember lenyugodott és elkezdte magyarázni, hogy a Krisna-völgy szívébe vezető úton mi mindent láthat majd az osztály. Nos, arra már nem emlékszem pontosan, hogy ő hogyan fogalmazott, de valahogy így hangozhatott:

„Nos, köszöntök mindenkit és igazán köszönjük, hogy körbehugyoztátok a nagy becsben tartott falainkat, igazán örülünk nektek kis gecik. De leszarom, mert a ti kis oktondi osztályfőnökötök már kiperkálta a lóvét . Na, akkor térjünk is rá miket láthattok. Gecik. Szóval van ez a hosszú út, nagyon hosszú út. Jó dombos meg dimbes, dimbes-dombos. Na, az út mellett láthattok elefántszobrokat, amik nagyon csúnyák, láthattok mellszobrot egy olyan emberről, akiről azt sem tudjátok, hogy ki a halál az, láthattok fapavilonokat a mocskos, iszapos vizünk tetején, valamint a messziben láthatjátok a szivárvány minden színével kifestett iskolánkat, ami akkreditált és mindenki csak ötöst kap szóval EZT NEKED KÖZOKTATÁs! Utatok során sok krisnással összefuthattok, többnyire márkás autókkal fognak elhúzni mellettetek és számba sem fognak titeket venni. Nem megy veletek egy krisnás sem, nehogy véletlen eltudja nektek magyarázni, hogy mégis mi a halál az, amit néztek. Jó utazást. Gecik.”

Az út végén elérkeztek a templomhoz, aminek a lépcsőin megpihentek. Rövidesen valami papszerűség érkezett, aki elmagyarázta a vallása lényegét és lehetett tőle kérdezni. Nevezzük az illetőt most Senseinek. A Sensei-jel való beszélgetés közben figyelt fel az osztály először a kísérőtanárukra, akinek iszonyatosan böszme megnyilvánulásai voltak. Sajnos nem,  arra sem emlékszem, hogy Sensei hogyan fogalmazott, de valahogy így hangozhatott:

„Sziasztok! Én Sensei vagyok, krisnahívő. Pár éve tértem a krisna vallásra, mert minden vállalkozásom becsődölt és egy haver mondta, hogy itt zéró munkával lehetek milliomos, szóval adtam neki egy esélyt. A lényeg végül is annyi, hogy vannak a kis gecik, mint ti, akik irreális összegeket fizetnek csak azért, hogy mi meséljünk nekik a hazugságainkról. Ami azt illeti, itt senki sem igazán dolgozik, a mezőgazdaságunk is középkori, elektromosság is csak a napelemekből van, ennek ellenére mindenkinek vadi új mobiltelefonja és iphone-ja van + puccos kocsink. Az idelátogatók gyakran kérdeznek a párkapcsolatainkról és általában azt mondjuk, hogy ez egy nagyon összetett dolog és sok beleszólásuk van a szülőknek is, de igazándiból mindenki azt kúr akit akar. Ez alól kivétel a háremem, ami 5 nőt tart számon és azért lehet nekem ilyenem, mert én vagyok a kibaszott Sensei, én futtatom itt a dolgokat. Ennyi igazán kijár. Remélem nagyon tetszett az előadás, kövessetek a templomba és ott folytatom a hülyeségeim”.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miféle szörnyűségek történtek a templomba, egy dolgot még muszáj kiemelni: Volt ott egy macska, aki mindenkihez odadörgölődzött (igen, még HOZZÁ is!), kivéve az Erikához. Milyen ember az, akitől még egy olyan ÁLLAT sem kér szeretetet, aki ilyen fogyatékosok közt él?
A templomban kissé szürreális látvány fogadta a betérőket: Egyrészt Sensei folytatta a balfaszságait, hogy Krisna az egy kék kölyök, meg hasonló dolgok. Másrészt a templomban ott volt pár hívő, akik kántálták a Krisna-éneket, volt aki análtágító golyókkal szórakozott miközben imádkozott és volt pár hívő, aki a földre vetette magát és úgy imádkozott. Tiszta diliház. Természetesen Krisna szobra előtt ott hevert az „ADAKOZZATOK, GECIK” láda, tele pénzzel.  A borzalmaknak azonban még korántsem volt vége. Sensei befejezte a böszmeségeit és rávette az osztály egy részét, hogy énekeljék vele a Krisna-éneket. Pár percen belül az osztály nagy része már ritmusra dalolt. Az éneklők közt volt Gabi és Marcell is, akiket valósággal hipnotizált Sensei és az ének. A hívők elkezdtek becsődülni a templomba, volt aki hozott magával egy kis mini dobot és azt verte, volt aki egy mini kongot hozott és azt ütötte, volt aki hangosan, extázisba esve énekelt, a nő aki eddig az ánusztágító golyóival játszott most ide-oda csapdosta őket és énekelt, mindenki énekelt, egyre csak jöttek és jöttek és ÚRISTEN!! Elképesztő látvány volt. Az osztály ezután még betért a krisna konyhára, ahol amellett, hogy szar volt a kaja, még a papírtálért is fizetni kellett volna. Visszafelé menet Gica nagyon dicsérte a helyet, látszott, hogy rá mély benyomást tettek. Ennyi öröme legyen, ha már más úgy sem tesz neki mély benyomásokat. :) Kiérve a fiúk újból körbevizelték a falat, de a levegő Marcell és Edit vitájától izzott. A tanárnő kifogásolta, hogy a Marcell egy ilyen szent helyen szívja a cigit. Marcellt ez nagyon felbőszítette, hiszen tisztában volt vele, hogy a vitapartnere már rosszabbat is szívott életében ilyen szent helyen, na de mindegy, ekkor még tudta türtőztetni magát.