Bár már sokan elhagyták az osztályt, részben bukás, vagy iskolaváltás következményében, Mana kilépése volt a legnagyobb Show.
Bevallom férfiasan, ezeket a sorokat könnyektől küszködve írom. Nem könnyű egy volt osztálytársról írni, így mielőtt folytatnám, hoznék még egy százas papír zsepi csomagot.
Vágjunk is bele hát. Általánosban is osztálytársak voltunk már egészen 5.ig, onnéttól ugyanis én a nyelvi csoportba kerültem, mert tök tehetséges voltam, de ez senkit se érdekel.
Nagy volt a meglepődés mikor nulladikban, a nulladik napon, ott ült a sorok közt. Tudtuk, hogy vele nem lesz unalmas az osztály, az első héten ráadásul mellette ültem. Aztán utána kirugdosott a padból (persze csak szeretetből).
Ő mindig kimondta amit mindenki szeretett volna, osztálytársnak, tanárnőnek egyaránt. A tanulást, mint fogalmat nem ismerte, németből 2* is bukott. Cserébe lekurvaanyázta az összes tanárt az órájukon, elmozdított mindent ami mozdítható volt, megdobálta és szarrá alázta az erikát(piros pont) és minden órából elment vagy 5perc ami a megnevelésével telt. Élmény volt mellette ülni: ha épp nem a telefonjával játszott, akkor atombombát szerelt össze, vagy hasonlók.
Az osztály kabalája volt,  nem kérdezett, támadott.
Sajnos, a bürökrácia őt is elkapta. Nagynénje nem volt más, mint az osztályfőnökünk: Edit. Mana egyik nap kamu telefonszámot adott meg az anyjáé helyett és egy barátja megpróbálta beadni, hogy ő bizony a Mana anyja. Emellé ellenőrzőt hamisított….lebukott. Jött a fegyelmi, a dráma. Marad? Nem marad? Éjszakákon át virrasztottunk, hol Istenhez, hol magunkhoz fordultunk és tettük fel vicsorogva a kérdést: MIÉRT?....miért.
De késő volt, túl késő. A sorsa megpecsételtetett, kirúgták. Ez egy korszak vége volt, Mana nélkül maradtunk és ez… ez a mai napig visszahúz mindannyiunkat, de megtanultuk, hogy küzdeni kell!
Ahogy lenni szokás, ahol valami véget ér, ott egy új kezdődik el: Mana anyja, Rita, pert indított nővére, Edit ellen. De ez már egy másik történet…